| t | [s] | 0 | 2 | 3 | 4 | 6 | 7 |
| v | [ |
10 | 15 | 17 | 19 | 23 | 24 |
Ha ennyi adatot ismerünk, meg tudjuk-e mondani, hogy mekkora utat tett meg az autó? Pontosan nem.
De jó közelítéssel megkaphatjuk az első 2s alatt megtett utat, ha a kb.
utat tesz meg,
a következő 1s alatt kb
utat ...
A teljes megtett út 0s-tól 7s-ig (
jelentése közelítőleg egyenlő)
Változó sebességnél tehát a t időtartamot feloszthatjuk
kisebb
időtartamokra, amelyeken a sebesség már nem nagyon változik,
és kiszámolhatjuk az ezekhez tartozó részutak közelítő értékét:
Nyilván a részutak összegével közelíthetjük a megtett utat:
Majdnem mindegy a
időtartam (időintervallum)
melyik pillanatához tartozó sebesség a
, ha elég kicsi
időintervallumokat vettünk ahhoz, hogy azalatt a sebesség ne
nagyon változzon.
Természetesen mennél pontosabban szeretnék a megtett utat számolni, annál több és annál kisebb részekre kell bontani az egész időintervallumot. A fenti összefüggés csak akkor lesz egyenlőség, ha a részintervallumok hossza az egyre több részre bontással nullához tart. (Gondoljuk végig, hogy úgy is oszthatnánk egyre több részre az időtartamot, hogy az egyik részintervallum hossza nem változik, a többit osztjuk tovább. Ez nekünk nem jó. Ki kell kötnünk, hogy ne lehessen így. Azaz közülük a legnagyobbnak a hossza is tartson nullához.)
Tehát a pontos útképlet:
Ezt fogjuk röviden a következő két módon jelölni:
Vegyük észre, hogyha az idő függvényében ábrázoljuk a sebesség nagyságát,
és függőleges vonalakkal a grafikon alatti területet kis szeletekre vágjuk,
akkor a
szorzatok a grafikon egy-egy szeletének
a területét közelítik (1. ábra), a szorzatok összege pedig az egész
grafikon alatti területet. Minnél kisebb
szakaszokat veszünk
annál jobb közelítését kapjuk a területnek.
Később látjuk majd, ha a sebesség az idő függvényében egy képlettel adható meg, akkor általában sokkal egyszerűbb módon számolhatunk.
Ha azonban
változik, akkor kis szakaszokra bonthatjuk a megtett utat.
Ez két szempontból lesz jó. Először is ezeken a szakaszokon az
már nem nagyon változik, valamint ezek a szakaszok már közel egyenes
szakaszok. Így egy elég kicsi
elmozdulás esetén közelíthetjük
a munkát az
képlettel,
a teljes munkát pedig közelíthetjük ezek összegével:
Emlékeztető:
Elektromos mezőben egy q próbatöltést mozgatunk A pontból B-be. A potenciálkülönbség definíciója(Ez független attól milyen úton jutok oda.) A térerősség definíciója
(Független a q töltés nagyságától).
Könnyen levezethető a fenti összefüggésekből:
hogyha az
térerősségvektor állandó és egyenesen mozdulok el
A pontból B pontba, akkor
, ahol s az elmozdulás nagysága és
a térerősségvektor elmozdulás irányú vetülete. Ekkor
állandó.
Ha azonban
változik, akkor a munkához hasonló módon kaphatjuk
a közelítő összeget: