next up previous contents
Következő: A Riemann-integrál Fel: Bevezetés az integrálásba Előző: Megjegyzés   Tartalomjegyzék

Alfejezetek

Bevezető példák

A megtett út

Hogyan tudnánk meghatározni a test (autó, elektron) által megtett utat, ha ismerjük minden időpillanatban a sebességét? Ha állandó v sebességgel mozog t ideig, akkor egyszerűen számíthatjuk az utat: $ s=v\cdot t $. Más a helyzet, ha a sebesség változik. Például egy autó mozgásakor a következő módon:

t [s] 0 2 3 4 6 7
v [$\frac ms $] 10 15 17 19 23 24

Ha ennyi adatot ismerünk, meg tudjuk-e mondani, hogy mekkora utat tett meg az autó? Pontosan nem.

De jó közelítéssel megkaphatjuk az első 2s alatt megtett utat, ha a kb. $ 10 \frac ms \cdot 2s= 20m$ utat tesz meg, a következő 1s alatt kb $ 15 \frac ms \cdot 1s = 15m$ utat ... A teljes megtett út 0s-tól 7s-ig ($\approx$ jelentése közelítőleg egyenlő)

\begin{displaymath}s \approx 10 \cdot 2+ 15 \cdot 1 + 17 \cdot 1 + 19 \cdot 2 + 23 \cdot 1 = 113m\end{displaymath}

Változó sebességnél tehát a t időtartamot feloszthatjuk kisebb $ \Delta t_1, \Delta t_2, \Delta t_3, \ldots ,\Delta t_n $ időtartamokra, amelyeken a sebesség már nem nagyon változik, és kiszámolhatjuk az ezekhez tartozó részutak közelítő értékét:

\begin{displaymath}v_1\Delta t_1, v_2\Delta t_2, v_3\Delta t_3, \ldots ,v_n\Delta t_n, \end{displaymath}

ahol a $v_1, v_2, v_3,\ldots, v_n$ a megfelelő időtartamokhoz tartozó sebességek.

Nyilván a részutak összegével közelíthetjük a megtett utat:

\begin{displaymath}s \approx v_1\Delta t_1 + v_2\Delta t_2 + v_3\Delta t_3+ \ldots + v_n\Delta t_n\end{displaymath}

Röviden:

\begin{displaymath}s \approx \sum_{i=1}^{n} v_i\Delta t_i\end{displaymath}

(Ejtsd: i= 1-től n-ig szumma vé íszer delta té í)

Majdnem mindegy a $\Delta t_i$ időtartam (időintervallum) melyik pillanatához tartozó sebesség a $v_i$, ha elég kicsi időintervallumokat vettünk ahhoz, hogy azalatt a sebesség ne nagyon változzon.

Természetesen mennél pontosabban szeretnék a megtett utat számolni, annál több és annál kisebb részekre kell bontani az egész időintervallumot. A fenti összefüggés csak akkor lesz egyenlőség, ha a részintervallumok hossza az egyre több részre bontással nullához tart. (Gondoljuk végig, hogy úgy is oszthatnánk egyre több részre az időtartamot, hogy az egyik részintervallum hossza nem változik, a többit osztjuk tovább. Ez nekünk nem jó. Ki kell kötnünk, hogy ne lehessen így. Azaz közülük a legnagyobbnak a hossza is tartson nullához.)

Tehát a pontos útképlet:

\begin{displaymath}s =\lim_{n \to \infty} \sum_{i=1}^{n} v_i\Delta t_i,\end{displaymath}

feltéve, hogy a részintervallumok hossza nullához tart.

Ezt fogjuk röviden a következő két módon jelölni:

\begin{displaymath}s = \int\limits_{0}^{t}{ v(t) \,\mathrm{d}t} =\int\limits_{0}^{t}{ v\,\mathrm{d}t}.\end{displaymath}

(Ejtsd: ess egyenlő integrál nullától téig vé té dé té. A nulla jelöli a kezdőidőpontot. Az integrál jele egy elnyújtott S (szumma).)

Vegyük észre, hogyha az idő függvényében ábrázoljuk a sebesség nagyságát, és függőleges vonalakkal a grafikon alatti területet kis szeletekre vágjuk, akkor a $v_i\cdot \Delta t_i$ szorzatok a grafikon egy-egy szeletének a területét közelítik (1. ábra), a szorzatok összege pedig az egész grafikon alatti területet. Minnél kisebb $\Delta t_i$ szakaszokat veszünk annál jobb közelítését kapjuk a területnek.

Ábra: Egy szelet területének közelítése
\begin{figure}\unitlength 1mm
\small \makebox(110,35)[t]{
\begin{picture}(70,3...
...y
\put(20,24){\makebox(0,0)[b]{\(t \mapsto v(t)\)}}
\end{picture}}
\end{figure}

Később látjuk majd, ha a sebesség az idő függvényében egy képlettel adható meg, akkor általában sokkal egyszerűbb módon számolhatunk.

A munka (Kiegészítő anyag)

Hasonló a helyzet a munka fogalmával. Hogyha a testre ható $\bar F$ erővektor állandó és a test egyenesen mozdul el A pontból B pontba, akkor

\begin{displaymath}W_{AB} = F_s \cdot s,\end{displaymath}

ahol s az elmozdulás nagysága és $F_s$ az erővektor elmozdulás irányú vetülete. Egyenes vonalú elmozdulás esetén $F_s$ állandó.

Ha azonban $F_s$ változik, akkor kis szakaszokra bonthatjuk a megtett utat. Ez két szempontból lesz jó. Először is ezeken a szakaszokon az $F_s$ már nem nagyon változik, valamint ezek a szakaszok már közel egyenes szakaszok. Így egy elég kicsi $\Delta s_i$ elmozdulás esetén közelíthetjük a munkát az $F_{s_i}\cdot\Delta s_i$ képlettel, a teljes munkát pedig közelíthetjük ezek összegével:

\begin{displaymath}W_{AB} \approx \sum_{i=1}^{n} F_{s_i}\Delta s_i\end{displaymath}

Ebből kapjuk egyre kisebb szakaszokat véve:


\begin{displaymath}W_{AB} = \lim_{n \to \infty}\, \sum_{i=1}^{n} F_{s_i}\Delta s_i,\qquad W_{AB} =\int\limits_{0}^{s}{ F_s \,\mathrm{d}s}. \end{displaymath}

Ebben az esetben is értelmezhetjük az integrált grafikon alatti területként. Melyik függvény grafikonja alatti területről van itt szó? (Mi van a két tengelyen?)

A potenciál (Kiegészítő anyag)

Emlékeztető:
Elektromos mezőben egy q próbatöltést mozgatunk A pontból B-be. A potenciálkülönbség definíciója $U_{AB}= \frac{W_{AB}}q$ (Ez független attól milyen úton jutok oda.) A térerősség definíciója $E=\displaystyle\frac Fq$ (Független a q töltés nagyságától).

Könnyen levezethető a fenti összefüggésekből: hogyha az $\bar E$ térerősségvektor állandó és egyenesen mozdulok el A pontból B pontba, akkor $ U_{AB} = E_s \cdot s$, ahol s az elmozdulás nagysága és $E_s$ a térerősségvektor elmozdulás irányú vetülete. Ekkor $E_s$ állandó.

Ha azonban $E_s$ változik, akkor a munkához hasonló módon kaphatjuk a közelítő összeget:

\begin{displaymath}U_{AB} \approx \sum_{i=1}^{n} E_{s_i}\Delta s_i\end{displaymath}

Ebből kapjuk egyre kisebb szakaszokat véve:


\begin{displaymath}U_{AB} = \lim_{n \to \infty}\, \sum_{i=1}^{n} E_{s_i}\Delta s_i,\qquad U_{AB} =\int\limits_{0}^{s}{ E_s \,\mathrm{d}s}. \end{displaymath}


next up previous contents
Következő: A Riemann-integrál Fel: Bevezetés az integrálásba Előző: Megjegyzés   Tartalomjegyzék
Horvath Arpad 2001-08-28